Tovább a Kisbéri félvérről. Köszönjük Molnár Istvánnak ezt a megható, és tanulságos verset. Sok igazság van benne. Olvassátok csak el!
Molnár István -
Irgalmat a Kisbéri félvérnek
Ti, ti hazát vesztett eltévedt lovak,
Hánytok- e vérhabot hitvány hám alatt?
Hasítja testetek ostor, mi mexikói,
Patkótlan lábatok kazah talajt éri?
Utaztok kontinens hat országán át,
Van-e határonként fél vödör itatás?
Húztok-e holt bikát spanyol porond porán,
Fáj- hátatokon a százszoros csapás?
Törik még lábatok Tanger macskaövén,
Robbantanak-e fel a Tower elején?
Voltál vezér rudas komáromi pusztán,
Ma csak egy rovás vagy cirill betűs listán.
Gyújt még szalmát alád borgőzös suhanc,
Csizmás láb taposs magzatrejtő hasad?,
Hajszolnak lefelé hegyi ösvényeken,
Zúdul-e utánad fékeveszett teher?
Porrá vált világod van ki még megérti,
Időtlen létedet már semmi sem védi?
Te, aki még holtadban is élsz az emberért,
Tested maholnap mázsányi húst megér?
Feszül-e utánad sokmázsás vasalt szán,
Bírja-e még lábad jéggé dermedt tundrán?
Hová térsz estére, hol az akácosod,
Zihálsz erdő mélyén, ez silány sorod?
Vágod-e mélyebbre a széthulló ekét
Elcsatolt Kárpátunk félárva peremén?
Lesz-e jutalmad zab vagy egy marék,
Új, „önként” szerzett ukrán nevedért?
Kőlapon májadat, vesédet kampózzák,
Lett-e már belőled kódszámos élőtárgy?
Retinád is megtört, reflektor metszi át,
Génedet, emléked s éltedet rabolják.
Fellépsz-e naponként cirkuszi páraként,
Hátadon sós vér patakzik létedért?
Tépi rövid zabla egykori finom szád,
Bőrödet várja- e az útszéli betyár?
Állsz-e ércbe öntve Verona utcáján,
Áldozat vagy-e La voce della Piazzán”?
Gondolsz-e doronggal agyonvert csikódra,
Mikor térsz meg végre honi itatódra?
És ha megváltásként szakad a szívetek
Utolsót dobban, de nem magyar föld felett.
Forrás: www.lovasok.hu
